A ország belső elkerítéséről, annak céljáról és felépítésének módszertanáról, 2015 nyárelején.

Félek tőled, harcod szítod készakarva!
Itt államépületért senki nem megy harcba.
Előhívod kézzel, vagy csak lesve várod,
Mely merénylett testvér lesz saját Reichstagod?

Mert csak akkor mozdul, akkor tűr a bárány,
Ha a bőrét félti, ettől tartva átáll
Egy zártabb akolba, és sárgult füvet csócsál,
Nem meri még hinni, de a farkas belül kószál.

Még jelmezt sem kell húznod belemarsz a nyájba,
Amint bármelyiknek kifelé lép lába.
Rettegsz hideg éjszakát, a hitedet elhagyva -
Nem mehet el bárány, neked kell a gyapja!

Széjjelszórt nyalósótól ehetetlen fűben
Kutakodó juhnyáj sorsokozó bűnben
Vétkezőket kerít az idegen kosokból -
Farkas, te tetted ezt gerjesztett okodból!

Mondd csak, hogy lesz végül? Fegyvert adsz egy kézbe,
Hogy áldozzon közülünk? Akkor búrát vonsz az égre,
A rét körül fényes drótra cseréled a fákat,
Alatta, engedve, csak a dúvad járhat.

Úgy kell  neked az ürügy, mint egy falat véres kenyér -
Rühelled az ízét, de függsz tőle, hát befér.
Mért kell nektek részletekre széjjelszabni a mindent?
Küldött egy Jó Pásztort, éltetem az Istent!