Feleségemnek, életeken át tartó, örök szerlemmel.

Azt hiszem, tenger voltál,
Én pedig só a hegyben.
Éreztem vársz rám messze,
Álomszín végtelenben.
Vágy folyam vitt magával
Tajtéking alá rejtve,
Ég-tükre szemed partján
Oldódtam el szívedbe.

Azt hiszem, hárfa lennél,
S én dallamként körbejárlak.
Csillagos égbolt-dallal
Öleled éjszakámat.
Kinyújtott kéz kezemben -
Hívlak keringő táncba,
Ím', selyem-hajnal fénye
Bújtat báli ruhádba.

Azt hiszem, nem lesz másként,
Azt hiszem, így volt mindig,
Azt hiszem, nincs olyan út,
Mi nem fog hozzád vinni.
Menny-fénnyel szőtt ösvényen
Lépdelünk, s el nem hagylak -
Vad kő, ha bokád sérti,
Emellek, s ölbekaplak.

Azt hiszem, együtt kaptuk
A Napnak szórt sugarát -
Gyűjtjük már teremtéshez,
S épül ház, öröm, család...
Azt hiszem, hitünk fordít
Bármit a jó cél felé,
Perceink ajándékok:
Mind-egy, állunk elé!

Azt hiszem, hiszek benned,
Azt hiszem, hited enyém.
Hiszem, csak szeretet kell,
Hiszem, hogy mindig van remény,
Hiszem, hogy csak együtt jó,
Hiszem, hogy létem tükre,
Édenkertem arcod.
Hiszem, hogy érted, ha kell,
Holtig vívok harcot!
Hiszem, hogy lágy paplanként
Dől végül testünkre minden,
S majd lélekszárnyalásban
is együtt lát minket Isten.

Hiszem, hogy kéz a kézben,
Hiszem, hogy életen túl is...
Hiszem, ha semmi nem lenne,
Mi teremtünk úgy is!