Emlékszem,
mint kaptak egymásba gyufalángnyi vágynyelvei
egy lobbanó csóknak,
nyárvégi rét füvével felvert szíveden.
VHK-ról szaladtunk a Pecsától az utolsó buszhoz,
s te széttárt karokkal engedted lehullni
ajkaidról a lányt,
földszintes magányba.
Végisiklott rajtad tenyere estében,
s…