A múlt kori és most zajló "trianonokat" előkészítő néplelki-állapotról.

Én is úgy adnám át magamat, tálalva
A súlyomat viselő földnek hátán,
Akár a pofonok közt tengődő hitves
Omlik le  bárkinek férje ágyán.
Talán még könnyeznék amidőn rámhajt a
Már vissza nem hívható hatalom teste.
Ládába gyűjtöttem mindent, mi kedves,
Rá kell, hogy bízzam egy idegenre.