A magyarországi hatalomgyakorlók és a valóság viszonyáról.

Az, aki támad, a te vágyadért harcol,
Akit utálóid várnak, régi cimborád
Szép ez a helyzet - 10 éve még álom,
Kényelmes lehetne ez az aládgyűrt világ!

Stadionodban összegyűlt emberid,
Épp annyi a szék, hogy pont elférjenek.
Harcosaid is csak arra vannak már,
Hogy kósza köpködőket leteperjenek.

Felosztva rendben kimért karéjokra
A terület, amit elér még kezed,
A rigmusok udvarolva egymásba feszülnek,
De kint maradt a világ, és te idebent!

Itt hangos szók szállnak és álküzdelem szaglik,
Gondolnád, mindenhol ugyanez feszül,
De a falakon túl, a vetítők fonákján
Fejszék csattognak, tücsök hegedül,

Valami suhancok hugyálják a falat,
Madárdal is táncol kósza szeleken,
Szakállas az ajtó köré szőlőből fon lugast,
Egy barna asszony szinte gurul, kereken.

A szomszéd kölyök nagyanyádhoz hozzábasz egy követ,
Nem vagy otthon, már más zavarja el.
Az udvarból a kutyák minap kitépték a kakast.
Egy lány a szerelméről lopva énekel,

Mintha csak attól óvná, akinek szánja.
A sárból kihasad a dagadt testű vályog,
Fallá ringatja egy nagy család karja,
Képzelt macska már a kemencénél nyávog...

Így  lesz jó, szól apa, s népét betakarja -
Szalmát von fölibük, ne szökjék az álma,
Gyerek már fordul, anya keze kézen,
Átölelik egymást éjen át a mába.

Csak egy pillanatra lenne bizodalmad!
Vagy nevezzem hitnek, s téged hát pogánynak?!
Borítsak asztalt, vegyek fel korbácsot,
Mert az Úr hatalma meddővé vált nálad?

Önkezedben tartod, a mindért kapottat,
S még szívnád magadhoz a másnál levőt:
A lélekzet-erejét. A tartóváz maradhat,
Megtöltöd szeméttel, csak legyen időd.

Hagyd el a várad, ne zárd, ne bajlódj,
Csak nézz szét, a néped kertje mint terem:
Minden új napra megszüli a választ.
Mit erővel te alkotsz, csak árok és verem.

Csarnokod s köztünk elszakadt a kábel,
Rezgés sem jut át, nemhogy levegő -
Hamarost gyilkosod lehet az a Katlan,
Mi innen csak közömbös, néma temető.