Díszvers a június 4-i magyarországi ünnepségekre.

Szent Trianon ünnepére
Jó magyarok összegyűlnek
Átalélni más emlékét,
A cigány meg hegedülhet...

Jaj, de fáj, hogy mar hiányod
Elszakajtott országrészünk!
Ha most vinnének, mi nem adnánk,
Bárki vérével megvédünk.

Az emberélet kevés ára
Volna eme portékának,
Az érte érzett örömünkbe
Fúlna felettük a bánat.

Vissza kéne kapni egyből
Minden kívüllevő dolgunk:
Először a földet, folyót,
Szép pirosat, hiszen szóltunk... 

S jöhetnek a hegyek végre,
akárcsak a Mohamedhez -
Nézhetnek a balga tótok:
Előbb itt volt, hova lett ez? 

Jól mutatna még a térkép
Csücskében egy kicsi tenger.
Megy a faszom Balatonra,
Hiszen lesz majd bícsünk, ember! 

Burgenlandból ősi jussunk,
A gazdagság idefolyik,
S újraosztjuk sógorékkal:
Urak leszünk, ők a prolik. 

A jugóktól Vaskapuig
Behúzzuk a Duna-mentét,
De előbb meg kéne tudni,
Kapu kulcsát hova tették? 

Hát Erdélyben kik is laknak?
Székelyek, te hülye marha!
Nem hiszem, hogy 5 millió
Román bárkit megzavarna. 

Visszatépjük lendületből
Szegény, kicsi Kárpátalját,
Mielőtt a gaz szlovákok
Tévedésből lecsatolják. 

Ja, ők nem, hiszen addigra
Visszajönnek majd a csecsre
Felvidékünk hegyeivel -
Írtam már fent e szövegbe'. 

Szóval lesz itt sok-sok ember:
Cigány, magyar, román, szlovák,
Határaink tömve heggyel,
Talán mi gyártjuk a Skodát!

S évente majd összegyűlünk
Szent Trianon ünnepére,
Ünneplőbe rejtett szívvel
Lépünk egymás tyúkszemére.